Bajban vagy. Bajban vagy. De igen bajban vagy - cseng a fülemben a mondat, ami nemrégiben elhagyta Márk száját. Miután ez megtörtént rögtön eltűnt a teremből, így még mindig titok maradt számomra, hogy miért. Ennek semmi értelme, hiszen nem csináltam semmit. Legalábbis semmi olyasmit, ami miatt esetleg megbüntetnének. Egyáltalán miért mond ilyeneket? Nem bírom felfogni.
Becsöngetnek és én engedelmesen helyet foglalok a kényelmetlen faszékemen, kezem a padomra támasztom és kihúzom magam. Várom, hogy a tanár betipegjen a terembe és fel állítson minket.
Szokás szerint köszönünk, majd újra visszaülünk a helyünkre, kinyitom a tankönyvet, aztán a tanárnőre koncentrálok, amint éppen a tábla előtt állva magyaráz és néha kulcsszavakat firkant a zöld fára. Folyamatosan beszél és beszél, míg végül már unalmassá válik számunkra ez a sok rizsa, ezért elkalandozunk. Teljesen más világban járok, mikor hirtelen kirángatnak onnan. Az egyik "főnökünk" épp az ajtó mellett áll, egy másik személy társaságában, aki megzavarta a tanórát. Márk. Zsebre vágott kezekkel támaszkodik az asztalnak.
Teleszívom a tüdőm levegővel és szép lassan kifújom. Ideges vagyok, a jelenléte teszi. Az utóbbi időben, annak ellenére, hogy ritkán beszéltünk nagyon furcsán viselkedett velem. Sokszor kaptam azon, hogy bámul rám és közben a füzetébe írogat. Én is hasonlóan cselekedtem, csupán a kockás füzetet hagytam ki ebből az egészből.
- Lizandra! Gyere ide, azonnal! - hallom a tanárnő feszült hangját. Úgy teszek, ahogy kívánja. Pár másodperc múlva ott feszítek mellettük és várok.
- Mit szeretne tőlem, tanárnő? - kérdezem, miközben Márkra esik a pillantásom, gyanúsan méregetem. - tudtommal semmit nem követtem el.
- Menjen az igazgatói irodába. Márk elkíséri! - Az ajtó felé int és kitessékel minket a tanteremből. Bevágja utánunk az ajtót és én teljesen egyedül maradok Márkkal a kihalt folyosón.
- Na, jó. Mit akarsz? - fordulok a fiú felé, hangom csupán suttogás, hiszen nem szeretném, ha a vékony falakon keresztül bárki is tanúja lehetne a beszélgetésünknek.
- Csak beszélgetni szerettem volna veled és erre jó indokot találtam - von vállat lazán, miközben az iroda felé igyekszünk.
- Ugye nem kell komolyan bemennem oda?
- De. Be kell. Miért találtam volna ki ilyen hülyeséget?
- Nem tudom.
Kinyitja előttem a terem bejáratát és betuszkol rajta. A kis helyiség otthonosan van berendezve. A fehér falakat színes képek és oklevelek, kitüntetések borítják. Az igazgatónő asztalán papírokat találhatunk, szerteszét. Néhány a földre pottyant, ezekkel nem foglalkozott sokat. Azt hinné az ember, egy olyan összeszedett nő, mint az iskolánk igazgatója nem lehet ennyire rendetlen, pedig ez nem igaz. A nő még nem tartózkodik az irodájában. Minden bizonnyal valami fontos ügyet intéz éppen, csak pár perccel később érkezik meg.
- Óh, már itt is vagytok? Üljetek csak le! - Közben ő is ezt teszi. Látszólag zavarban van, kapkodva rakosgatja stócokba a lapokat. - Elnézést a rendetlenségért.
Furcsállom, hogy ő kér bocsánatot, a diákjaitól. Valahogy furcsán hangzik, na mindegy.
- Ugyan, igazgatónő. Látná a szobámat - röhög fel Márk. Semmi udvariaskodás, az igazgatónő jelzőn kívül semmi nem volt illedelmes és ez a nevetés. Tiszteletlenség! Turócz igazgatónő azonban nem akad fenn ezen, megkezdi mondanivalóját.
- Siralmas jegyeid vannak mostanság - fordul Márk felé. - és ezen nem segít, hogy az apád tanár. Nem kivételezünk! Lizandra viszont jeles tanuló. A legtöbb tantárgyból jól teljesít, sőt néhányból nagyon is kiemelkedő.
- Azért annyira nem....
- Óh, nem szerénykedj, okos vagy! Márkra ráfér a segítség. Kérdeztük tőle kivel tanulna szívese, a te nevedet említette.
Ó, szóval neki is benne van a keze a dologban, ezt még megbánja!
- Úgy gondoltuk korrepetálhatnád, de persze eközben Márk is tudna segíteni neked, mégpedig a testnevelésben. Mostanság nem szerepelsz valami jól az órákon. Úgy gondoltuk, ebben ő tudnak segíteni.
- Igen, minden bizonnyal - varázsolok egy csodálatos álmosolyt az arcomra és közben igen bájosan viselkedem. Csak kerüljünk már ki ebből a helyiségből! Csak hadd üvöltsem le a fiú fejét!
- Akkor megegyeztünk?
- Természetesen.
- A többit beszéljétek meg egymással, illetve az időpontokat egyeztessétek Fenyvesi tanár úrral is, rendben?
- Igen - bólintok és feltápászkodom a helyemről.
- Viszont ltátásra, igazgatónő - motyogom unottan és kiviharzok a helyről. Legszívesebben az ajtót és bevágnám magam mögött, de nem tehetem. Megvárom, míg a fiú is kiér és pofon vágom.
- Ezt miért kaptam?
- Mert egy idióta, hülye, barom vagy, aki az idegeimre megy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése