Május
BELÉP AZ ISKOLA KAPUJÁN. Izzad a tenyere, összeszorul a gyomra, remegnek a lábai, úgy érzi mindjárt elhányja magát. Pont olyan sápadt, mint mikor először láthatta az iskolát, mikor első nap be tette ide a lábát. Folyamatosan a nemrég történt események játszódnak le a fejében. Mintha minden tekintet rá szegeződne, ettől csak rosszabbul lesz. Biztos benne, hogy Márk az összes olyan dolgot elmondta a barátainak, amivel tegnap fenyegetőzött. A haverjai valószínűleg továbbadták a barátnőiknek, akik pedig szétkürtölték az egész iskolában. Remegve megy tovább és alig várja, hogy végre biztonságban érezhesse magát. Már csak pár lépés és bent van az osztályteremben. Ott nem eshet baja, annak ellenére, hogy az osztálytársai nem éppen normálisak azért összetartanak. Megnyugtatják és felvidítják a lányt. Felsóhajt. Remegő kezét a kilincsre teszi az ajtó - mint általában - most is be van hajtva és a fiúk és lányok hangja - ami hangzavarrá alakult - szűrődik ki a teremből. Bemegy, lassan lépkedett a padjáig. Lerakja rá a táskáját és helyet foglal a kényelmetlen széken. A fehér falat bámulja, annyira belemerül a gondolataiba, hogy nem is tűnik fel neki az osztály csendessége. Mindenki odagyűlik köré és aggódva méregetik.
- Először is nyugodj meg! - csendül fel egy lány hangja a nagy csendben. Az egyik legjobb barátnőjének hangja. Flóra rögtön rá kapja a tekintetét. - Minden rendben lesz! - mosolyog rá Antónia. Liznek könnyek buggyannak ki a szeméből.
- Szóval akkor...tényleg tudja minden-kinek elmond-ta... - hangja a mondat végére elhal. Kezébe temeti az arcát.
- Figyelj, - szólal meg valaki. Zorka az. - mindig is tudtuk, hogy Márk egy seggfej!
Egyszerűen kijelenti, mire egy apró mosolyt csal a lány arcára, de nem sokáig. Hamarosan újra komoran bámulja a padot.
- Emellett egoista, a tesitanár fia és egy barom, ha ilyeneket terjeszt rólad és ilyen hamar szakított veled! - hallatszik egy másik hang is. Szabina szólalt meg, pont ő, aki olyannyira csendes, hogy Lizi szinte sosem szokott vele beszélni. Lizandra felemeli a fejét és döbbenten néz a másik lányra, aztán elmosolyodik, de nem szólal meg.
- Meg fog oldódni ez az egész - veszi át a szót Lili, aki immár ott áll a lány előtt. - Beszéltem Viktorral és...
Antónia felemeli a kezét, ezzel jelezve Lilinek, hogy inkább ne folytassa. Viktor Márk legjobb barátja vagy valami olyasmi és erről Lizandrának rögtön Márk jut az eszébe és ettől csak újabb könnyek szöknek a szemébe. - Én nem akartam...
- Semmi baj, csak... próbáljunk nem beszélni róla, a barátairól és semmiről ami hozzá köthető...
- Dávid! Menj haza, mert Miss Gyengécske nem bír látni téged, persze az egész iskola erről beszél, de hát ő tudja... - mosolyog gúnyosan Kitti.
- Olyan gonosz vagy! - sikerül kimondani határozottan, annak ellenére, hogy majdnem elsírja magát.
- Tudod mit, Kitti? - néz rá kihívóan Balázs. - Inkább te menj innen!
Mindenki vádlón pillant rá, ezért inkább barátnőivel - Norinávall és Dorinával - kiviharzik a teremből. Lizandra megkönnyebbülten felsóhajt és egy köszönetet mormol el.
- Köszönöm... - letörli a könnyeit és feláll. - És... nem kell hazamenned Dávid, te nem olyan vagy mint a bátyád...
Ezúttal nem történik semmi Márk említésére sem. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, mert rájön, hogy itt, ebben a közösségben tényleg biztonságban van. A barátai között nem eshet baja és bátran kijelentheti, hogy nem fél a pletykáktól, amit terjesztenek róla, mert ha véletlenül meg is sértenék azok tudja, hogy a körülötte lévő diákok mellette állnak...
