Mikor végre eldöntöttem magamban, hogy végül is nem Márk miatt vágattam a hajam másmilyenre, el tudtam aludni. Ez éjfél körül következhetett be, ugyanis anyáék keltenek fel és alig bírom nyitva tartani a szeme. Hiába, kilenckor - maximum tízkor - szoktam lefeküdni, így nem szoktam hozzá ahhoz, hogy sokáig fent vagyok. Kikelek az ágyamból és a fürdő felé veszem az irányt. Megmosom az arcom, amitől egy kicsit felfrissülök. Visszamegyek a szobámba és kiveszek a szekrényemből egy fehér felsőt és a zöld nadrágomat. Felöltözöm, majd a táskámmal együtt lesétálok a konyhába. A család már reggelizik. Köszönök, majd odamegyek a pulthoz, az ott lévő tejből öntök egy bögrébe, majd odaviszem az asztalhoz az italom veszek egy kenyeret a konyhaasztal közepén helyet foglaló tálból. Megkenem sajtkrémmel és elfogyasztom. Meg sem szólalok. Kiara tegnap este feljött és bocsánatot kért, de ennek ellenére megsértődtem. Nem is tudom honnan vette, hogy nekem Márk tetszik, elvégre nem mondtam ilyet, ráadásul csak panaszkodtam a viselkedésére.
Mikor befejezem az evést elköszönök a többiektől és elindulok az iskolába. Mint mindig, most is hamar odaérek.
Az osztálytársaim - természetesen a lányok - közül a legtöbben megdicsérik a frizurám, sőt Lia azt is megkérdezi megkaphatja-e a hajam. Rögtön felelek: Nem. Dóri ezen jót röhög, de persze tényleg vicces. Közben Trixi Antóniának magyaráz valamit a Rubik kocka kirakásáról.
Hamarosan meghalljuk a csengő hangját, mely jelzi számukra, hogy kezdődik az első óránk. A csengetés előtt tíz perccel felpakoltunk a biosz terembe, ami a harmadik emeleten kapott helyet. Az az igazság, hogy a biológia nem lesz sosem a kedvenc tantárgyam, de azért elmegy. Most még sincs kedvem hozzá.
Beengednek a teremben és én leülök a helyemre. Itt nincs padtársam, de ennek ellenére mindig elvagyok. A mögöttem ülő fiú nem engedi, hogy unatkozzam. Állandóan piszkál és nevettet, nem egyszer kaptam miatta büntetést.
A tanárunk a tábla előtt áll, de pillanatnyilag nem minket figyel. A számítógéppel van elfoglalva. A külvilággal nem is foglalkozik, így fel sem tűnik neki a fiú, aki épp akkor lép be. A tábla elé áll, arra, készül, hogy majd ő jelenti a tanárnőnek ki hiányzik. Felhúzom a szemöldököm. Mit keres ez itt?
A tanár felnéz és észreveszi a betolakodót. Mind kíváncsian nézzük a srácot.
- Mit keresel itt? - kérdezi Antónia, megelőzve ezzel a felnőttet.
- Jöttem órára - von vállat lazán, aztán közli mindenkivel, hogy nem hiányzik senki.
- De, Balázs.
- Ja, elfelejtettem, hiányzik ... Balázs - mondja, szája sarka felfelé kunkorodik.
- Foglalj helyet - ajánlja fel a tanárnő és látszik rajta, komolyan gondolja. Márkot láthatóan nem érdekli, hogy éppen lemarad az órájáról, ráadásul igazolatlant kap. Odasétál a padomhoz és helyet foglal.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan?
- De. - És ezzel előkap egy félig szakadt füzetet, illetve a komoly károkat szenvedett tolltartóját. Próbálok nem foglalkozni vele, a tananyagra koncentrálni, de sajnos nem megy. Érzem, engem bámul, de nem merek rá pillantani.
- Légyszíves ne csináld - szűröm fogaim közt és közben magam elé meredek.
- Mit? - hitetlenkedve nézek rá. Elfekszik a padon, fejét felém fordítja és idegesítő vigyor ül ki ajkára. - Nem csináltam semmit.
Úgy döntök, inkább nem szólok semmit. Talán ha nem foglalkozom vele megunja és békén hagy. Negyedóráig bírom, utána magasba emelem a kezem.
- Igen?
- Ültesse el mellőlem, mert elegem van belőle - kérem.
A tanárnő ráparancsol Márkra, aki kénytelen engedelmeskedni. A terem másik végébe helyezik át, most rajtam a sor, hogy mosolyogjak. Azt hiszem, ezután sikerül figyelnem, de nem jön össze. Tekintete szinte éget. Ki kell mennem a teremből. Ki is engednek. Mikor becsukódik mögöttem az ajtó, fellélegzem. A mosdók felé indulok, de útközben megtorpanok. Hangokat hallok a hátam mögül és abban reménykedem, nem egy tanár az. Megfordulok és rá kell jönnöm, hogy sokkal rosszabb.
- Márk - suttogom. - Hogy engedhettek ki?
- Vérzik az orrom. - közeledik felém.
- Persze. Mennyi az esélye ennek?
Nem hiszek neki, lehetetlen, hogy pont most történjen ez. Elemeli a kezét az arca elől és tényleg, sötétpiros folyadék csorog végig rajta. - Mit csináltál magaddal?
- Hát... - kezdi. - Az az igazság, hogy nem kell sok mindent csinálnom ahhoz, hogy az orrom vérezni kezdjen.
- Miért jöttél utánam?
- Mert.
- Ez nem válasz - nézek rá dühösen. Nagyon elegem van Márkból és az ingadozó hangulatából. Egyszer kedves, egyszer bunkó. Arról ugyan fogalmam sincs miért viselkedik így, de kíváncsi vagyok. Nagyon is. - Miért vagy ilyen?
- El akartam mondani, hogy... - Teljesen egyszerre szólalunk meg és azonnal el is hallgatunk. Felhúzom a szemöldököm és tekintetemmel azt üzenem: folytassa. - Összejöttünk Dórival.
Megdöbbenek. Fogalmam sincs miért kellett ezt közölni velem. - Öhhm... jó. Emiatt jöttél utánam?
- Semmi reakció? - kérdezi. Látszólag rosszul esik neki, de nem. Nem érzek semmi rosszat ezzel kapcsolatban.
- Örülök, hogy együtt vagytok - varázsolok halvány mosolyt ajkaimra. - Mikor történt? Habár azt hiszem, ezt nem veled kell megbeszélnem, majd megkérdezem Dóritól.
Ezzel a mondattal elsietek. Mielőtt belépek a női mosdó ajtaján hátrapillantok. A fiú még mindig ugyanott ál, azóta meg sem mozdult. Engem bámul. Egy pillanatra összetalálkozik a tekintetünk és nem tudom mit rejt az övé. Talán fájdalmat?
Bezárkózom a Wc fülkébe és átgondolom a pár perce történteket és arra a következtetésre jutok, hogy Márknak tetszem. Nem vagyok beképzelt meg semmi ilyesmi, de ez annyira nyilvánvaló. Kicsivel korábban is feltűnhetett volna, de úgy viselkedtem, mint a romantikus tiniregények főszereplői. De én más vagyok, nem olyan, mint azok a lányok. Én ugyanis nem szerettem bele, ebbe az idegesítő gyerekbe, aki ráadásul az osztálytársam bátyja. Egyébként most Dórival jár, ami egyet jelent: féltékennyé akar tenni. Ez nem sikerülhet neki. Most már csak egy kérdés van, szóljak a lánynak, hogy kihasználják vagy nem? Mivel tehetnék jót neki? Segítsek vagy nem? Miután nem tudok dönteni, arra jutok, hogy utálom a kérdéseket és még meggondolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése